Tanmese a torvenyrol es a reszletekrol

Babelben lakott egy ferfi, akinek Jojakim volt a neve.
Dan 13.2
Chilkija leanyat vette felesegul, akit Zsuzsannanak hivtak. Ez nemcsak igen szep, de istenfelo asszony is volt,
Dan 13.3
mert szulei igazak voltak es lanyukat is Mozes torvenye szerint neveltek.
Dan 13.4
Jojakim igen gazdag volt. Gyumolcsoskertje is volt haza szomszedsagaban. A zsidok nala szoktak osszejonni, mert mindnyajuknal tekintelyesebb volt.
Dan 13.5
Abban az esztendoben a nep ket olyan vent tett meg birova, akikre raillett az Ur szava: A venektol, a biraktol indult ki Babelben az igazsagtalansag, noha ugy latszott, hogy ok kormanyozzak a nepet.
Dan 13.6
Gyakran megfordultak Jojakim hazaban, ott kerestek fel oket mind, akiknek peres ugyuk volt.
Dan 13.7
Amikor deltajban szetoszlott a nep, Zsuzsanna bement setalni ferje gyumolcsoskertjebe.
Dan 13.8
A ket ven mindennap latta, amint bement es ott setalt. S folgerjedt bennuk iranta a vagy.
Dan 13.9
Eszuket felretettek, szemuket meg lesutottek, hogy ne lassak az eget es ne emlekezzenek az igazsagos iteletekre.
Dan 13.10
Mindkettojuket elragadta a szenvedely, de egyik se mondta el kinjat a masiknak.
Dan 13.11
Szegyelltek ugyanis elmondani vagyukat, hogy szeretnenek egyutt halni vele.
Dan 13.12
Mint akiket nem hagy nyugodni a feltekenyseg, ugy lestek mindennap az alkalmat, hogy lathassak.
Dan 13.13
Egyszer azt mondta az egyik a masiknak: "Menjunk haza, mert itt az ebed ideje!" Elindultak es el is valtak egymastol,
Dan 13.14
de aztan csak visszatertek es ujra talalkoztak. Mivel ennek okat kellett adniuk, megvallottak egymasnak a vagyukat. Majd kozosen megallapodtak, hogy keresik az idopontot, amikor egyedul talalhatjak.
Dan 13.15
Lestek hat a kedvezo alkalmat. Egy nap aztan tortent, hogy Zsuzsanna bement a gyumolcsosbe, mint a tobbi napokon is szokott, de csak ket szolgaloja kiserte. Meg akart furdeni a gyumolcsoskertben, mert nagy hoseg volt.
Dan 13.16
Senki se volt ott, csak a ket ven, akik elrejtozve lestek.
Dan 13.17
A lanyoknak meghagyta: "Hozzatok nekem olajat es kenocsot! Aztan zarjatok be a kert kapujat, hogy megfurodhessem."
Dan 13.18
Eleget is tettek a parancsnak es bezartak a kert kapujat. Majd a hatso kapun is kimentek a kivant dolgokert. Nem is sejtettek, hogy a venek benn rejtozkodnek.
Dan 13.19
Amikor a lanyok elmentek, a ket ven felugrott es odafutott hozza.
Dan 13.20
Mindjart azzal kezdtek: "Langol bennunk utanad a vagy. Erts hat velunk egyet, es legy a mienk!
Dan 13.21
Kulonben tanubizonysagot teszunk ellened, hogy itt volt veled egy ifju, azert kuldted ki a lanyokat."
Dan 13.22
Zsuzsanna felsohajtott: "Szorongatas vesz korul mindenfelol. Ha ugyanis megteszem, meg kell halnom; ha meg ellenkezem, nem kerulhetem el a kezeteket.
Dan 13.23
De megis jobb nekem artatlanul a kezetekbe esnem, mint az Ur ellen vetkeznem."
Dan 13.24
Ekkor Zsuzsanna elkezdett hangosan sikoltozni, de a venek is kiabaltak ellene.
Dan 13.25
Sot az egyik odafutott a kert kapujahoz es szelesre tarta.
Dan 13.26
Amikor a haznep meghallotta a nagy kialtozast a kertben, a hatso kapun berontottak, hogy lassak, mi tortent asszonyukkal.
Dan 13.27
A venek elmondtak vadjaikat. Erre a szolgak nagyon elszegyelltek magukat, mert meg sose mondtak ilyesmit Zsuzsannarol.
Dan 13.28
Masnap, amikor a nep odasereglett ferjehez, Jojakimhoz, megjelent a ket ven is bosszut lihegve Zsuzsanna ellen, hogy halalra adjak.
Dan 13.29
A nep elott kiadtak a parancsot: "Hivjatok ide Zsuzsannat, Chilkija leanyat, Jojakim feleseget!" El is mentek erte.
Dan 13.30
Szuleinek, gyermekeinek es egesz rokonsaganak kisereteben jelent meg.
Dan 13.31
Zsuzsanna feltunoen szep volt es nagyon csinos.
Dan 13.32
Mivel le volt fatyolozva, a torvenyszegok felszolitottak, tegye le fatylat, hogy legalabb a szepsegevel jollakhassanak.
Dan 13.33
Hozzatartozoi, es mindnyajan, akik csak lattak, zokogasban tortek ki.
Dan 13.34
A ket ven odament a neptomeg kozepere, es kezuket a fejere tettek,
Dan 13.35
o meg sirva nezett az egre, mert szivbol bizott az Urban.
Dan 13.36
A venek eloadtak a vadat: "Mialatt mi egyedul setalgattunk a gyumolcsoskertben, ez bejott ket szolgalojaval, bezaratta a kert kapujat, majd elkuldte a szolgalokat.
Dan 13.37
Akkor odament hozza egy ifju, aki addig rejtozkodott es lefekudt vele.
Dan 13.38
Mi a kert szogleteben tartozkodtunk, de meglattuk a torvenyszegest, s odarohantunk hozzajuk.
Dan 13.39
Tetten ertuk oket, de az ifjut nem tudtuk elfogni, mert erosebb volt nalunk. Kinyitotta a kaput, s elmenekult.
Dan 13.40
Ezt azonban elfogtuk es vallatora fogtuk: Ki volt az az ifju?
Dan 13.41
De nem akarta megmondani. Ennek mi magunk vagyunk a tanui." A gyulekezet hitelt adott nekik, hisz a nep venei es birai voltak, es Zsuzsannat halalra iteltek.
Dan 13.42
Ekkor o hangosan felkialtott es igy imadkozott: "Orok Isten! Te ismered a titkokat es tudsz mindenrol, meg mielott vilagra jott volna.
Dan 13.43
Te azt is tudod, hogy hazug modon megragalmaztak. Nezd, meg kell halnom, noha semmit sem kovettem el abbol, amit ezek gonoszul ram fogtak."
Dan 13.44
Az Ur meghallgatta konyorgeset.
Dan 13.45
Amikor halalra vittek, az Ur felszitotta egy Daniel nevu, egeszen fiatal fiuban a szent lelket,
Dan 13.46
ugyhogy hangosan felkialtott: "En artatlan vagyok ennek az asszonynak a vere dolgaban!"
Dan 13.47
Erre az egesz nep korulfogta es kerdore vonta: "Mifele szavak azok, amiket mondtal?"
Dan 13.48
Megallt kozepen es igy valaszolt: "Milyen ostobak vagytok, ti, Izrael fiai! Anelkul, hogy vizsgalatot tartottatok es a tenyeket folderitettetek volna, elitelitek Izrael egyik leanyat.
Dan 13.49
Tartsatok ujra iteletet, mert ezek hamisan tanuskodtak ellene!"
Dan 13.50
Erre a nep sietve visszatert. A venek ekkor igy szoltak hozza: "Ulj csak kozenk es okosits fel bennunket! Mert hiszen neked adta meg az Isten az oregkor elettapasztalatat."
Dan 13.51
Daniel ezt valaszolta: "Kulonitsetek el oket egymastol jo messzire, hogy kihallgathassam oket!"
Dan 13.52
Amikor elkulonitettek oket egymastol, hivatta kozuluk az egyiket, s igy szolt hozza: "Te megatalkodott, ven gonosztevo! Most napvilagra kerulnek buneid,
Dan 13.53
amelyeket eddig elkovettel. Mert igazsagtalan iteletet hoztal, elitelted az artatlanokat es futni engedted a gonosztevoket, noha megmondta az Ur: Az artatlant es az igazat ne old meg.
Dan 13.54
Most tehat, ha csakugyan lattad, mondd meg: milyen fa alatt lattad oket egyutt?" Azt felelte: "Mezgafa alatt."
Dan 13.55
Daniel erre igy valaszolt: "Helyesen hazudtal a magad fejere. Isten angyala ugyanis kozepen kettevag, mert ez az Isten parancsa."
Dan 13.56
Majd felreallitotta es elohivatta a masikat. Igy szolitotta meg: "Kanaannak vagy ivadeka, nem Judanak! A szepseg elcsabitott es a vagy eszedet vette.
Dan 13.57
Igy viselkedtek Izrael leanyaival, s felelembol szoba is alltak veletek, Juda leanya azonban nem engedett gonoszsagotoknak.
Dan 13.58
Mondd csak meg nekem: Milyen fa alatt kaptad rajta oket, hogy egyutt voltak?" Azt felelte: "Tolgyfa alatt."
Dan 13.59
Daniel erre igy valaszolt: "Te is helyesen hazudtal a sajat fejedre. Az Isten angyala kardjaval keszen all ra, hogy kozepen ketteszeljen es igy kiirtson benneteket."
Dan 13.60
Ekkor az egesz gyulekezet hangos ujjongasban tort ki, es aldottak az Istent, aki megmenti a benne bizokat.
Dan 13.61
Ezutan a ket venre rontottak, mert Daniel a sajat szajukbol igazolta, hogy hamis tanusagot tettek.
Dan 13.62
Ugy bantak el veluk, ahogyan gonoszsagukban ok akartak elbanni embertarsukkal. Ebben Mozes torvenyei szerint jartak el: meg kellett halniuk. Az artatlan ver pedig megszabadult azon a napon.
Dan 13.63
Chilkija es a felesege, az asszony ferjevel, Jojakimmal es az egesz rokonsaggal egyutt dicsoitettek az Istent leanyukert, Zsuzsannaert, hogy nem talaltak benne szegyenletes dolgot.
.